"VIRRASSZATOK ÉS IMÁDKOZZATOK!"

Rosa Mystica

Montechiari-ban (Olaszország) 1947. június 13-án Pierina Gilli ápolónőnek megjelent a Szűzanya. Rosa Mystica-nak, Titkosértelmű Rózsának nevezte magát (ahogyan a Lorettói litániában neveztetik). Három tőrt (a hívatásukat elhagyó, a halálos bűnben élő és a Júdás árulását követő papokért), majd ezek helyén három rózsát (piros, fehér és arany, azaz ima, engesztelés és a vezeklés) viselt a mellén. Kérte, hogy július 13-a Rosa Mystica ünnepe legyen. Kérte továbbá, hogy a jelenések tiszteletére minden hó 13-a legyen Mária nap, ezeken a napokon zárva lesznek a pokol kapui. „Éld a szeretetet”, köszöntötte Pierinát.

Fatima

1917. május 13-án három gyermek egy kis nyájat őrzött a Fátima kisváros melletti Cova da Iria nevű helyen. A gyermekek neve: Lúcia de Jesus dos Santos (ekkor 10 éves, élt 2005-ig), unokaöccse, Francisco Marto (ekkor 9 éves, élt 1919-ig), unokahúga, Jacinta Marto (ekkor 7 éves, élt 1920-ig). A déli rózsafüzér-imádság után a közelükben levő kövekből kis házat építettek azon a helyen, ahol ma a bazilika áll. Hirtelen sugárzó fényt láttak, melyet villámnak véltek. Elhatározták, hogy hazamennek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, lent, és egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy 5 egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriaba. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. 
Az utolsó jelenéskor, 1917. október 13-án az egyes becslésektől függően 30-70 000 ember volt jelen. A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafüzér Királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna. 
Több pápa is ellátogatott a jelenések helyére. 1967. május 13-án, az ötvenedik évfordulón VI. Pál pápa ment Fátimába a világ békéjéért és az egyház egységéért könyörögni, 1977. július 10-én Luciani bíboros (a későbbi I. János Pál pápa) zarándokolt a szent helyre, 1982. május 12-13-án pedig II. János Pál pápa kereste fel Fátimát, hálából, amiért életben maradt, miután az előző évben merényletet kíséreltek meg ellene a Szent Péter téren. II. János Pál felajánlotta az emberiséget Máriának. 1991. május 12-13-án, a merénylet 10. évfordulóján ismét ellátogatott Fátimába.

Lourdes

A franciaországi Lourdes a Pireneusok között, a Gave patak mentén húzódik meg a spanyol határ mentén, közel a Földközi tengerhez. A kegyhely a jelenések előtt nyomorúságos kis település. 
Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár lányai és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegetnek a Massabielle szikla környékén. A malompatakon átgázolnak, de a 14 éves beteges Bernadett elmarad társaitól. Váratlanul erős szélzúgásra lesz figyelmes, és feltekintve a patak túloldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantja meg. 
A jelenés asszonya fénytől övezve gyönyörű fehér ruhában tűnik fel, lábai sarutlanok, egy vadrózsabokor ágait érintik, egy-egy aranyrózsával ékesítve, derekát, pedig kék öv fonja körül, fején dús fátyol. A Szűz imádságra kulcsolt kezében hófehér rózsafűzért tart, amelynek szemeit aranylánc fogja egybe. 
Bernadett ijedtében rózsafűzére után kap, de félelmében még keresztet se tud vetni. A Hölgy ekkor bátorítólag rámosolyog, lassan keresztet vet, de nem szól semmit. Ő követi a Szüzet és térdre ereszkedve imádkozni kezdi a rózsafűzért. Amikor befejezi, a Szűz közelebb inti, de ő nem mer mozdulni, s ekkor a jelenés eltűnik. 
A harmadik jelenés napján /február 18./ a Szűz először szól Bernadetthez, amikor a gyermek látnok arra kéri, írja fel nevét a magával hozott papirosra. A Szűz ellenben azt kéri, két héten át mindennap jöjjön el a jelenés helyére, mert sok embert szeretne látni.
A kilencedik jelenés / február 25. / napján, amikor már 350 ember jön el, a Szűz a következőket mondja: 
„Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek”. 
A gyermek a patakhoz akar futni, de a Szűz megállítja: 
„Ne menj oda! Én neked nem azt mondtam, hogy a Gave patakból igyál, hanem ebből a forrásból meríts.” 
Bernadett a jelzett helyre megy, s kézzel kaparni kezdi a földet a barlang egyik száraz szögletében, s nemsokára víz jelenik meg. A negyedik próbálkozásra legyőzve undorát iszik a sáros vízből, megmosakszik s eszik a fűből is. A jelenlevők bolondnak nézve őt megkérdezik miért tette ezt? Bernadett válasza: 
„A bűnösökért.” 
Március 2-án a Szűz a következőt kéri: 
„Menj és mondd meg a papoknak, hogy jöjjenek ide és építsenek itt kápolnát!” 
A plébános bizonyosságot akarva a jelenés asszonyának neve után érdeklődik, de Bernadett nem tud mit mondani. A plébános jelet akarva mondja a gyermeknek, hogy kérje meg a Hölgyet, hogy virágozzék ki a rózsabokor, és a kápolna felépül. A Szűz mosolyog a kérésen, s csupán ennyit mond: 
„Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.” 
A forrás vize egyre bőségesebben árad, elhagyja a barlangot, s vize letisztul. 
Az első csodás gyógyulások már a jelenések napjaiban bekövetkeztek, ennek ellenére hadjárat indult Bernadett és a forrás ellen: rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások következtek. A forrás és a csodás gyógyulások nem győzik meg az emberek nagy részét és a plébánost sem. 
1858. március 25-i jelenés során a Hölgy megmondja a nevét: 
„Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” 
Az utolsó jelenésre a barlang előtt április 7-én, Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án kerül sor. 
A lourdes-i jelenések üzenete: 
- Emeljenek kápolnát a jelenés helyén, vezessenek oda zarándoklatokat. 
- Háromszor szólít fel bűnbánatra és biztat a bűnösök megtéréséért végzett imára. 
A lourdes-i jelenések történetében sokan játszottak szomorú szerepet, olyannyira, hogy 1869. szept. 4-én IX. Pius pápa levele vet csak véget a megnyilvánuló rosszindulatnak. 
Bernadett 13 évig volt szerzetes és a megaláztatás és a testi szenvedések élete végéig elkísérték. 1844. január 7-én született Bolyban és 1879. április 16-án halt meg Neversben. 1925-ben boldoggá avatásakor exhumálták, és holttestét 46 év után épségben találták. 
1933. december 8-án XI. Pius pápa avatta szentté. Bernadett holtteste ma a nevers-i kolostorkápolnában látható. 
Az Egyház 1993-tól az első lourdes-i jelenés napján február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját. 

Máriapócs

E csoda története 1696-ban kezdődött, amikor a Szent Liturgia közben az egyik pócsi gazda megriadva látta, hogy az ikonosztáz Istenszülő képén Mária szeméből könnyek folynak, az arcvonásai fájdalmat tükröznek. 
A templomi gyülekezet is csakhamar tudomást szerzett a csodás könnyezésről. Másnap nagy tömeg vonult a templomba. A szomszédos Kálló római katolikus plébánosa egy tiszt haldokló gyermekét emelte a képhez; a gyermek megérintette a képet és meggyógyult. A boldog anya drágaköves gyűrűt helyezett a kép elé, ezzel nyitotta meg évszázadokra a pócsi Máriát hálásan tisztelők ma sem fogyatkozó sorát. 
A kép könnyezése megszakításokkal november 4.-től december 8.-ig tartott. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján az egri püspökhöz intézett rendeletével a könnyező Mária-képet Bécsbe vitette. Már a kép Bécsbe szállításakor, útközben is számos másolat készült a csodás képről. Egy ilyen másolat került az eredeti helyére Máriapócson is. 
Az új pócsi kép, az elsőhöz hasonlóan, először 1715-ben kezdett könnyezni. Augusztus 1.-én, 2.-án és 5.-én hullatott sűrű könnyeket. A történteket bizottság vizsgálta meg, és megállapította, hogy a templomot Mária csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették. 
A kép másodszor 1905. decemberében könnyezett, megszakításokkal szinte egy egész hónapon át. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyes bizottság ellenőrizte és megállapította a könnyhullás valódiságát. 
1948-ban XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomot bazilika rangra emelte. Így épült a nyírségi tájba a máriapócsi kegytemplom a híres Mária-képpel, erőteljesen meghatározva az itt élők életét, befolyásolva jelenüket és jövőjüket. 
2003-ban Máripócs, Magyarország legismertebb kegyhelyeként, felvételt nyert az Európai Máriás Hálózat-ba, mint az a hely, ahol Mária könnyei bűnbánatot ébresztenek, könnyeket fakasztanak, és megtérést eredményeznek.

Guadalupe

Juan (ejtsd: Huan) Diego, 57 éves indián férfi szentmisére igyekezik a jelenés napján, amikor a csillagok alól valami le nem írható gyönyörű hangot hall, majd fényt lát, és valaki kedvesen nevén szólítja. A Szent Szűz jelent meg előtte és nahuatli nyelven arra kérte, menjen a mexikói püspökhöz, s mondja el neki óhaját: "Hőn kívánom, hogy itt egy kápolnát építsenek, ahol megmutathatom és felajánlhatom egész szeretetemet, segítségemet és oltalmamat, mert én vagyok a ti Irgalmas Anyátok!" 
A spanyol püspök, Juan de Zumárraga kétkedve fogadja a kérést, és jelet kér. A negyedik jelenés alkalmával a Szűzanya kéri Juant, hogy a domb tetején – a hideg téli decemberben – szedje teli rózsával kötényszerű köpenye elejét, mutassa meg Őneki és azután vigye el a püspöknek. A püspök igen csodálkozik azon, hogy ez időben rózsaszedésről beszél az indián, ám a köpeny leeresztésekor a rózsák kihulltával, gyönyörű Mária-kép válik láthatóvá a ruha elején. Zumárraga püspök térdre esik és könnyezve hálát ad az Istenanyának a rendkívüliségért. Két hét múlva már áll a fából épült első kápolna. 
A köpenyt, (amelyet az indiánok tilmának neveznek) rajta a csodás Mária-képpel kiállítják, s kegyelmi hatásaként néhány év alatt 9 millió indián keresztelkedik meg. (A "guadalupe" elnevezés spanyol nyelvi félrehallás következménye, és nahuatli[33] nyelven eredeti jelentése: a démon legyőzője.) 
A Guadalupei Madonna képjelrendszere megérttette a bálványimádó bennszülöttekkel, hogy helytelen égitestekben imádni Istent, és évente tízezrével fiatalok vérét áldozni neki. A Szent Szűz példáját követve, az igaz Istent kell imádni, aki saját Fiát áldozza fel az emberiség üdvösségéért – egyszer s mindenkorra. A képről felismerték a Szűzanya hatalmát is, aki összezúzza a kő-kígyót, a Sátánt. A sokat szenvedett aztékok megtalálják a továbbélésükhöz szükséges természetfeletti létmagyarázatot, és az evangélium fényében felismerik emberi méltóságukat s földi küzdelmük végső célját. 
A tilmán lévő képnek nemcsak a megjelenése volt csodálatos, hanem mindeddig való fennmaradása is az. A képen, sokszoros nagyításban sem látható ecset nyoma! A növényi eredetű ritka szövésű anyag nincs előkészítve festővászonnak, és erre nem is alkalmas. Ha nem festik be, 20 év alatt szétmállik. Ha megfestik, akkor már 5 év alatt tönkre megy. Ez a kép azonban sértetlenül fennmaradt 470 éven keresztül, pedig az első 116 év alatt még üveggel sem védték, sőt százezrek érintették és kormos, füstös viaszgyertyák megszámlálhatatlan tömegét égették előtte. A tilma festményt nem hordozó részét relikviaként széthordták, így a festmény ma 198x106 cm, melyen a Szent Szűz alakja 142 cm. Jelenleg üveg alatt hármas keretben (arany-ezüst-bronz) őrzik az eredeti bazilika közvetlen közelében felépített hatalmas méretű betonból készült új székesegyházban, annak 20000 zarándokot befogadó belső terében a szentély oltárasztalához vezető introitusként. 
A tepeyaci jelenések óta 46 pápa uralkodását jegyzi fel az egyháztörténelem, s közülük 26 határozottan állást foglalt bullákban, körlevelekben, jubileumi megnyilatkozásokban e természetfeletti jelenség hitelessége mellett.

http://titkosertelmurozsa.shp.hu/hpc/web.php?azonosito=titkosertelmurozsa&oldalkod=maria_jelenesek_9d0Y